Le a kalappal az Air Singapore előtt. Azt a királyi kényelmet, kiszolgálást és fejedelmi ellátást például eltanulhatná a Lufthansa. Megkaptuk a fülhallgatókat, utána hozták a meleg arckendőket, aztán kaptunk zoknit, fogkefét és fogpasztát. Kaptunk enni, de nem olyan pocsék kaját, hanem friss gyümölcsöt és eléggé ehető csirkehusit is. Jól elbeszélgettem egy christchurchi (amúgy kambodzsai) csajjal, akinek orvos a férje. Filmeket néztem és olvastam. Ulickaja a menő csaj nálam! Aztán leszálltunk és következett a repülőtér Singaporeban. Az úgy volt, hogy a repülőgépem személyzete valahogy utolért engem, mert matattam egy kicsit a cuccaimmal, előjöttek a folyosóról, gondoltam, megkérdezem, hogy jutok el az E gates-hez, azt mondta Ézsaiás, a kapitány, hogy személyesen elvezet engem oda, nehogy eltévedjek. HÚÚÚ. Kétszer is át kellett szállni a vonaton. Megmutatta, és azt mondta, együtt fogunk repülni Frankfurtba, mert azt a gépet is ő vezeti. HA! Mellékes körülmény, hogy Budapestet összekeverte Bukaresttel, ezt már megszoktuk. A kollégája azt mondta, hogy imádja Budapestet és megkérdezte, melyik oldalon lakom. HI. Na szóval persze a teljes személyzet elment pihenni, mikor énrám a nagy séta várt, mert volt 5 órám. Találtam egy klassz kis pihenőhelyet és 2 órát feküdtem egy csendes helyen. Aztán jött az Airbus, ami sokkal kényelmetlenebb és zsúfoltabb, mint a Boeingek. Meg is ijedtem tőle rendesen, hogy fogom eltölteni azt a 12,5 órát ebben a szűk ketrecben. Na mindegy, a kiszolgálás és a kaja a régi, pocsék, megszokott posvány. Szerencsére tudtam aludni és eltelt az az idő is.

Na akkor eddig megvolt a 23 óra színtiszta repülés, 5 és fél óra színtiszta várakozással, jöhet az utolsó másfél óra várakozás és ugyanannyi repülés! Bakfitty!

Franfkurtban szálltunk le. Nagyon finom kapuccsínót ittam és vettem hozzá bajor perecet, beszélgettem egy jót a kiszolgáló sráccal, és elindultam a kapu felé. Út közben besétáltam egy női részlegbe, rendbehozni magam, trallaláztam és csak úgy nagyvonalúan megkérdeztem valakit, hogy itt most hány óra van. Juj!!!! Azt hittem 6 óra van, de 7 volt! Kiderült, hogy nálunk már beszállás van!!

Na szaladtam, de épp beestem a nyitásra. Ez a baj, hogy sose tudom, hány óra van a helyszíneken. 

A vége az, hogy hazaértem, Matyika várt, hazaszállított, megetetett és most azt szeretném valahogy elérni, hogy legalább este 7-ig fent tudjak maradni!  Valamikor összeadom, hogy idén hány kilométer került az alvázamba! Csókok.