Ma gondolkoztam, hogy legyenek-e érzelmek is a blogomban, vagy csak észrevételek. Szabályozzam magam, vagy öntsem egyenesen a nyakába az olvasónak. Érdekes legyek, vagy unalmas is lehetek? Majd meglátjátok mi lesz itt!
Hogy jutottunk el a gondolatig, hogy elmenjünk innen?
Először is, izgalmas kaland a hálózaton kívüli élet. Se víz, se villany, se gáz, se zaj, semmi, csak a természet. Na ezt biztos, hogy nem nekem találták ki!
Ő Macesz, a macskanő
Mégis mi a vonzó ebben?
Először is az, hogy Andris azt mondta, szeretné ha a kislányának lennének nagyszülei, akikkel felnő. Nagy dolog ez ám!
Másodszor is, Amerikában szerintem, ami kempingezésnek látszik, az pont az a színvonal, ahogy mi itt ma élünk.
Harmadszor, nagyon utálom, hogy minden lakóhelyemen belelógtak az aurámba és most remélem, nem lesz szomszédunk!!
Negyedszer, kipróbáljuk megélni a pillanat örömét, ami eddig teljesen hiányzott az életünkből, mert mindig más volt a fontos, rohantunk, teljesítettünk, kényezetettünk, haragudtunk, beszereztünk, loholtunk, elengedtünk, felejtettünk, csak nem teremtettük meg a belső békénket. Most ez jön sorra. Remélem!
A természetben élni, egy toleráns kisközösségben kiteljesedni, megbékélni, erre vágyunk.
Vízet gyüjtünk, villanyt napenergiával gyártunk és akkumulátorokban tároljuk, gázpalackkal, vagy szabad tűzön főzünk, mobil internettel dolgozunk. Így gondoltam, és ami a legjobb, állandó a hőmérséklet, biztosan 24 és 27 C közt van, soha nincs melegebb, vagy hidegebb. Ilyen éghajlaton csak a betérő, hívatlan vendégek ellen kell háló, vagy fal, eső ellen a tető, de az életed a teraszon zajlik, amit nagyon szeretünk.
Hát így.........
