Drága Kicsi Unokám!
Mikor még régen, csak gondolatban léteztél, valamilyen homályos jövőben, már akkor is könnyezve gondoltam Rád és a büszkeségtől dagadtak a kebleim!
Most, hogy már kézzelfogható valóság leszel, engedd meg, hogy lerójam tiszteletem és megbecsülésem a szüleidnek, -akik már alig várnak és már most nagyon sok mindent megtesznek Érted- és elmondjam, hogy én is a kezembe veszlek és megszeretgetlek, amilyen sokszor csak módomban áll - most még csak gondolatban, de remélem, erre nem csak virtuálisan lesz módom! A világ nagyszülőinek most sok gondot okoz a távolság, ami fizikailag létezik, de a gondolat szabadsága, a kisgyermek hetedik érzéke mindent tud és legyőz. Én ebben is nagyon bízom.
Nagyon bízom abban is, hogy a születésed körül is minden rendben lesz! Ott leszünk sokkal közelebb, mint általában. Egy hívó szóra biztosan ugrunk Hozzád, mert annyira szeretnénk megtapasztalni Téged és a füledbe súgni, amit ilyenkor csak a nagyszüleid tudnak Neked elárulni.
Ezt írtam az unokámnak, de nem is kell neki írni. Tudja ő azt már most is pontosan.
