Vajon szomorúságot okozni, hülyeségeket cselekedni, butaságokat mondani, leírni, a másikat megbántani, kihasználni, kitaposni, megalázni, sarokba hajítani miért könnyebb, mint szeretni, elfogadni?
Melyik gomb az, amit be kéne nyomni? Vagy újraindítani?
Ez tanult tulajdonság, vagy eleve ezzel születünk?
Aztán, hamár sikerült mindent elrontani, van-e esély helyreigazítani, vagy az már örökre marad?
