Na jó! Beletörődtem a sorsomba! Tegnap este megint csináltunk közös vacsorát, persze, hogy a lecsó a győztes kaja. Kb tizen voltunk, nagyon kedves emberek, érdekesen beszélnek angolul, de legalább már a témát értem. Ők is főztek valamit, de a lecsó vitte a pálmát.
A vállam szépen gyógyul, a sebeim forrnak, de még fájnak. A fürdőben, ahová járunk és ami a világ legszebb helye,a kis halacskák leeszegetik az elhalt hámsejteket az emberről. Nagyon érdekesnek tünik, el sem tudtam volna képzelni ezt, hogy milyen jó lehet.
Nem a nyaralók, hanem az itt lakók életét éljük. Munka, bevásárlás, főzés, mosogatás, fürdő és beszélgetések. Ez már a nagyfilm???
