Kis sziget, kis öröm.Úgy látszik, egy idő után, mindenki megismer, tudják, hogy mi nagyon messziről jöttünk, nem értünk meg mindent, ezért lassan mondják és érthetően, vadidegenek köszönnek az utcán és mosolyognak ránk. Először fenntartásokkal kezeltem a dolgot, aztán átvettem a szokást és igy nagyon jó élni. Azt mondja például egy fiatal kislány nekem: Nagyon jó a nadrágod, nekem tetszik! Első reakcióm, leveszem és odaadom, ha annyira tetszik, aztán átgondoltam a dolgot és csak nagyon megköszöntem neki és gyönyörű napot kívántam. Erre igazán csak mosolyogni lehet.
A katicás blúzom aratta a legnagyobb sikert, mert férfiak is megdicsérték, a legváratlanabb szituban. Tényleg. Hát nem jó ez így? Nekem nagyon teccik!
