Elkezdődött az utolsó kör, mikor rögzül bennünk, hogy jó időre utoljára találkozunk a szeretteinkkel. Tegnap elkezdődött, van még két hét őrület és jöhet a hegymenet!
Eszméletlen mennyiségű és minőségű kajálások, jó kedv és semmi szomorúság. Nem mondom, hogy éjszaka nem gyötörnek rémálmok, sűrű felébredések közepette. Nehéz és egyben nagyon szép időszak ez. Kiderül a kapcsolatok szakítószilárdsága és a "prioritási" sorrend. Erre mondják, hogy a nehézségben dőlnek el a barátságok. Ki mit és mennyit tesz meg alkalomadtán a másikért. Jó mondás ez és tényleg működik.
Papa ma azt kérdezte tőlem, hogyha mondjuk 40 éve valaki azt kérdezte volna, hogy tudom-e, hogy Hawaiin egy esőerdőben, most kel ki egy ohia, ami az enyém lesz (tiém mondta volt Máté)--, mit mondtam volna az illetőnek az elmeállapotáról. Szerintem azt sem tudtam, hogy hol van Hawaii. Csak azért hallottam róla, mert a Tibi hawaii zenére is udvarolt nekem, mert volt neki egy bakelit lemeze, amivel felvágott. Isten nyugosztalja őt békében! Meg azt a bakelitlemezt is. Életre kelt a múltam, most visszazárom egy dobozba, mert most a jövő a fontos!
