Mászkálunk itt fel-alá. Időnként beszélgetünk, aztán pakolászunk, enni elfelejtettünk, aztán hasmenés, fájások, álmosság,a tennivalók felmérése, szigorúan elvi alapokon, mert megmozdulni nagyon nehéz, aztán összeszedjük magunkat és nekirugaszkodunk, de minden olyan cseppfolyós és másmilyen. Enyhe köd van a fejemben. Jó itthon, az az egy a biztos. A többit még nem látom, mert nem látok jól. Kell az a 3-4 nap átállási idő!
Holnap az első utam a dokihoz, vagy a patikába vezet, ha el tudok odáig mászni! Kérem az erőket sugározni!
