Beköszöntött a várakozásokkal teli új év. Nálunk aztán nem különleges nap ez, mert ugyanúgy, mint minden hétvégén, átkártyáztuk magunkat a dolgokon. Érdekes viszont, hogy puskaporos a levegő. Az emberek nyugtalanok. Megéreztük, hogy ez az év nem lesz szokványos. Politikailag instabil a rendszer, gazdaságilag katasztrofális, szépreményű vezetőink csődöt mondtak, ellenzékük továbbra is töketlenkedik. A jobb érzésűek az utcán tiltakoznak, a többség hallgat. Nagyon rossz jel.
Vannak, akik polgárháborút vizionálnak, lapátolják ki a pénzüket nyugatra, vannak, akik bízakodnak valami csodában, sok ember szkeptikus és várja a parancsokat mástól, a túléléshez.
Tennünk kell valamit a saját érdekünkben, az biztos! Nem várhatjuk, hogy mások találják ki, hogy mi a jó nekünk.
Én még nem döntöttem el, hogy a tüntetés hatékony eszköze e az elégedetlenség kimutatásának, de lesz az a helyzet, mikor ezt érzékelni fogom. Sajnálhatjuk, hogy az energiáink nagy részét ezzel kell töltenünk, mikor lehetne sokkal jobb dolgokkal is foglalkozni. (száz ölelés/nap, ezer simogatás)
