ami tudjuk, hogy a lelke mindennek. Reggel sírva ébredek, mert nem hiszem el, hogy ez velem megtörténhetett. Utána megpróbálom csendben összetörni magam, de Matyi mindig felébred és rajtakap. Ma pl csak néhányszor estem mondjuk fejre portörlés közben, tolókocsiból fejjel lefelé, csak az közben gurul. Mert az olyan. Aztán rendbe jön a lelkem, begyógyítom a fájó gyomromat, ami a kilukadás szélén áll a Cataflamtól. Meg is szüntettem a szedését. Igazán elég az új, hasbaszúrós figura, meg a hogy megyek pisilni, kakilni probléma megoldása. Aztán, hogy állok fel féllábbal a bidéről stb. Na leülök a kád széléhez tolt székre, levetkőzöm, beoperálom a lábam a mosdóba, a másikon meg állok, mint a gólya. Tök jól le tudok zuhanyozni a kádban. csak fél méteres víz lesz a közelben mindenhol. Igazán csekélység, meg nem érdekes. Utána kiülök a székre, letörülközöm, közben megfagyok, de az sem számít, betolatok a szobámba és láb nélkül valahogy felrántom magamra a ruháimat. Na ez nagyon kifáraszt és már ilyenkor érzem a vállam, hogy nem szereti az egészet én meg pláne nem szeretem őt! Nem vigasztal egyáltalán, hogy vannak hasonlóan szar helyzetben lévő emberek és az sem, hogy másnak sincs gyereke, aki segítene. Nem lesz attól nekem semmi sem jobb.
Holnap kötözés, utána ki tudja? Mikor szabják össze a kulcs csontomat?
Ha valaki kiváncsi a véleményemre a Hilo-i kórház baleseti sebészéről, annak kifejtem egy esszében. Tudnék még a röntgenesükről is tanulmányt írni.
Duli-fuli, aki vagyok
