Ma a rádióban egy órát szenteltek az együttesnek és a vezetőjének. Nekem ő a fiatalkorom bálványa és kedvence volt. Biztosan igaz, hogy zeneileg egy nulla volt a teljesítmény, igaz, hogy nagyon kis rétegnek volt ő elérhető, de konkrétan a Rákóczis diákoknak elérhető volt és így nekem is és mondhatom, hogy egy nagyon szellemes rögtönző volt a hapsi, nagyon szerettük és az adásban nem szerepelt, hogy az IFI Parkban mennyire sokszor játszottak nyáron. 2 évig lehetett őket hallani, aztán a Baksa elment az Ágival, gyermekük született nagyon hamar, Nyugat Berlinben éltek, mint Marci Hevesen, mi meg itt sínylődtünk a nagy szocializmusban, mára megőrült a Baksa, vagy nagyonis megvilágosult, mindenkinek szabad véleményezni, ő nem tart rá igényt, az biztos!
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy az egész rádióműsorban egy árva nő sem telefonált be, pedig voltak, bőven, szerelmetes pillantások és nagy gyűlölet hullámok az Ági felé.
Mi szétröhögtük magunkat minden alkalommal, szerettük azt az egyszerű zenét, irigykedtünk, hogy nem vagyunk olyan szellemesek, mint a Baksa. Tudtuk, hogy meg van buggyanva a srác és mégis, vagy ezért szerettük őt nagyon. A magam részéről mondhatom, az egyik meghatározója volt az akkori életemnek és mint ilyen, máig is hatással van rám, csupán nosztalgiából, de az is valami!
