A Mozart Requiem előtt voltak dalok, melyeket Mozart ihletett. Leült egy bácsi a harmónium elé és játszott. Úgy, mintha nem lenne karmester, vagy kórus, ő diktálta az iramot, rosszul fogott akkordokkal kedveskedett nekünk. A kórus úgy volt beállítva, hogy nem hallotta a harmóniumot. Úgy jártunk, mint egy karaokee énekes, aki nem hallja az alapkíséretet. Borzalmas volt. Nem tudtam, hogy ilyenkor ki kell menni, vagy sírni kell, vagy örülni, hogy élünk és magasról tenni rá. Na de az én fülem hiperérzékeny, úgyhogy sírni kezdtem az élvezettől. Felkészültem a legrosszabb verzióra, hogy a Requiem is borzalmas lesz. És láss csodát! Gyönyörű volt. Tiszta, jól kidolgozott és értelmesen mondták a latinnal kevert német szöveget. Igaz, a kórus kibővült 4 profi énekessel és a harmóniumos bácsit lehalkították, és egy zongorista néni kísért nagyon klasszul. Végeredményben jól sült el minden. Örülök, hogy elmentünk és meghallgattuk és így emlékezhettem az Apukámra, aki nagyon szerette a Mozart Requiemjét.
Schubert és Liszt dalok Hawaiin
2013.03.18. 00:53 Maceszka
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://macesz.blog.hu/api/trackback/id/tr655140457
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
