Mekkora öröm nekem azzal a drága angyallal beszélgetni! Mindig meglepődöm rajta, hogy mennyire értelmes, szelíd, kedves és szófogadó kislány. Ugyebár nem vagyok elfogult?

Szombaton és általában minden szombaton, vagy vasárnap, népes vendégsereg van nálunk. Most is így volt! Jó volt együtt és ezeket az alkalmakat amolyan búcsúnak tekintem. Nem árulok el titkot, ha elmondom, nekem van rájuk szükségem, mert erőt adnak. Az utolsó csapat, éjjel fél egykor ment el és még akkor is nehezünkre esett elválni, mert dőlt a szó mindenkiből. 

Aztán mivel Új Zélandon ma reggel holnap este volt, (kéretik átgondolni ezt a dolgot!) jót beszélgettem Izussal, akit már nagyon szeretnék megölelni! Persze a szüleitől is szeretnék kapni sok ölelést és szeretetet! És persze nagyon kíváncsi vagyok a kisfiúra is, aki még nem bújt ki és remélem, megvárja a nagymamáját! És persze tökre izgulok már az út miatt és be vagyok sózva az egész 3 hónap miatt. Néha visszaadnám a repülőjegyem, mert szorongok, néha szárnyakat növesztenék, hogy ott lehessek már, néha megállítanám az időt, hogy még jobban összeszedjem magam, sokszor eszembe jut a mondás: kikerülni a komfortzónából, az az élet maga. Hümm hümm.....