Sétálunk Izussal a játszótérre, út közben vannak ibolyák, nárciszok, rózsák, hibiszkuszok, citromfák, tele citrommal, senki nem szedi le őket, van egy óriási farkaskutya, 2 buszmegálló, egy szép, régi temető mellett pedig a játszótér. Ott általában kifutkározzuk magunkat, én elolvasok néhány oldalt a Friderikusz könyvből, lassan a könyökömön jönnek ki a pasas pénzügyei és az önbizalma, de olvasmányos nagyon.
Utána a nagy kaki tisztába rakása, almaevés, magocskákat bújtatok az Izus zsebébe, mandulát, mogyorót, azt keressük és eszegetjük meg, utána hazajövünk és vagy alszik a kicsi, vagy játszunk tovább. Nagymama tereget, főz, rendet rak, remélem, nem megy a gyerekek agyára, de nagyon igyekszik, hogy ne........
Itt az emberek nem annyira kedvesek, mint Hawaiin. Ott mindenki mosolyog és próbálja megértetni magát. Itt, ha nem tudsz ezen a borzalmasan eltorzított nyelven, magadra vess! Mindegy, nem fog tönkremenni benne a lelkem, ha nem beszélgetek el kivikkel. Általában véve nagyon sok buta, bamba, elhülyült arc van, feltünően sok az értelmi fogyatékos az én meglátásaim szerint. Ez egy nagy városnak számít, lehet, hogy itt koncentrálódnak az alacsony IQ-k. Az is lehet, hogy ez az arcberendezés nekem idegen.......itthon egészen más, itt csak magas IQ-val lehet belépni az ajtón. :::)))))
