A megszületés is nehéz........ Nem volt egy könnyű nap a tegnapi, mindannyian megszenvedtük alaposan, Vera a nap hőse, Bence a nap csodája, Izus a szemem fénye, ragyogása, Máté az erő és kitartás mintaképe, Nagyi, aki vagyok, a nap csendes végig asszisztálója.

A kórházban nem teljesen úgy vannak a dolgok, mint otthon. A szülő anyukát egy egyszemélyes szoba fogadja, fürdőszoba és asszisztensi helyiség, amelyben mindenféle orvosi műszer, felszerelés megtalálható. A polcon törülközők, pelenkák, törlők, betétek, textilek, Különböző méretű és anyagú lepedők, takarók, minden, de minden, ami egy kismamának és a babájának szükséges lehet szülés alatt, után. Az ágy minden irányban állítható, dönthető, szerelhető és toszogatható állapotba hozható. Mint bebizonyosodott, a toszogatást a műtőig is bírta, mert a végén azért enyhíteni kellett a kismama fájdalmain és Bencét ki kellett segíteni a kényelmes kis otthonából, a világra. 

Emlékezetes nap, a végeredmény, a csoda, aki Bence formájában 2.80 kiló, nyugodt, kiegyensúlyozott, bársonyosbőrű, nagyon szép kisbaba, persze Gáspár feje van, a Főnök biztosan kiszúrta volna őt ezer baba közül, úgy, ahogy azt tette az enyéimmel is. Kár, hogy nincs itt velünk, minden esetre gondoltunk rá tegnap és gondoltunk az összes nagyszülőnkre, rokonunkra, akiknek az életünket köszönhetjük. Átadtuk a stafétát, már van, aki továbbvigye.