Kedden Ágitól, szerdán Xandrától, ma Zsuzsától, vasárnap az egész családtól és Új Zélandtól veszek búcsút. A dalból tudok idézni egy klasszikust, szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi!
Mindig valami elmúlik és persze fájdalmas, de kap az ember helyette új kalandokat, új helyzeteket. Meg kellett tanulni elszenvedni a hiányokat. Nem egy könnyű feladat, de nekem aztán kijutott rendesen
Idén összesen 2-3 hónapot töltöttem a saját otthonomban. Láttam Hawaii csodálatos helyeit, jól éreztem magam a megfelelő emberekkel, búcsúztunk, hazamentünk. Utána egy nagy levegővétellel eljöttem egy családrészemhez. Jelen voltam, illetve közel jelen voltam az unokám születésénél, részt vettem a nagyobbik unokám szeretgetésében, nem mindig sikeresen, de legalább nagy jóindulattal. Beteljesítettem a feladatot, szerintem ennyi pont elég volt. Sínen vannak az unokák, a gyerekek. Hiányozni fog, hogy újra testközelben lehessek a családom egy részével, itt Új Zélandon, de megyek a másik részhez haza, Magyarországra.
A vicc szerint persze a legjobb útközben. A lényeg az, hogy most elmegyek. Van már bennem úgy 50 ezer kilométer idén! Kérem az erőt, hogy az utazás is jól sikerüljön!
