A fő az, hogy mikor Izussal beszélgetek, elmegy az internet. Ekkora pimaszságot más szolgáltatónál nehezen tudok elképzelni. Egyszerűen ki-be kapcsolódik az internet, napjában 40-50-szer és persze, hogy pont akkor, mikor nem kéne. Soha nem kéne, de most aztán pont elegem lett. Egyébként is elegem van egy csomó mindenből, amik miatt visszavonulok a csigaházamba és majd néha kidugom azt az izét, amivel látni lehet. Majd szóljon valaki, ha elmúlt a légiveszély, vagyis a Tőzvecéj! (Máté 2 évesen)
Jó nagy forgalmat generálunk mi itt vendégeskedésből, de néha minket is vendégül lát valaki. Lesz itt színház, kártya, evészet, ivászat, sírás, meg nevetés. Ahogy elnézem magam, sírás...
Az időjárás, az több, mint sötét. A napocska csak az Iván temetésére dugta ki a fejét, talán valaki nagyon örül ott fenn, hogy az Iván fogja szórakoztatni ezentúl. Mi, akik nélküle maradtunk, mi nem örülünk, hanem sírunk és nem értjük, hogy a legnagyobb magyar publicista hogy halhat meg 56 éves korában? Vagy ő is emberből volt, csak mi hittük, hogy nem fog rajta semmi? Itt maradtunk, gondolkozhatunk és szomorkodhatunk.
