Az úgy volt, hogy a facebook-kal éppen tele lett a hócipőm és elhatároztam, hogy nem hagyom magam többé felizgatni, elkezdtem törölni mindenkinek a követését, aki csak negatív energiákat közvetít. Azonban volt egy honlap, ahol a túlélők leszármazottai írtak horror történeteket az elődök életéről, lágerekből való kiszabadulásról, Dunába lövetésről,Csillagos házakról, csodálatos szerencsékről, tragikus pusztulásokról. Meg voltam babonázva, nem akartam olvasni, de muszáj volt! Egyszer csak Juli írt a nagypapájáról, aki könyveket cipelt a hátizsákjában kaja helyett. Ismerős volt a név. Írtam neki. Most csak annyit mondhatok, hogy lett egy családom, akikről a világon semmit nem tudtam eddig, azt hittem, nincs túlélő, nincs nekem anyai ágon egy rokonom sem, az árva szívem amúgy is hajlamos a dekadenciára, ezt is a nagy veszteséglistán pipáltam ki. Valami kiegyensúlyozó erő azért csak létezik. Nálunk azt a Sors Könyvének hívják, de lehet bármi......Szóval már 2 másod unokatestvérem jelentkezett. Juli és Judit. Nemsokára találkozunk is!!! Ha azt mondom, boldog vagyok, ugye akkor nem mondtam semmi meglepőt???
Boldogságos nap ez!
2014.02.11. 20:24 Maceszka
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://macesz.blog.hu/api/trackback/id/tr425810005
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
