Belendültem, mert itt a tavasz. Aztán kiderült, hogy nagyon korai volt a lelkesedés, a hideg egy kicsit visszajött, de nem csüggedek, nekiálltam a tulipánhagymák és a többi virághagymák kiszabadításának, kitisztításának, a borostyánokat megreguláztam, összegereblyéztem a maradék faleveleket, közben mérem a megtett lépéseim számát. A hét végeken meg kell tenni a napi tízezret, mert különben nem ér az egész! Van egy jó kis matyikütyü, ami méri ezt, ilyenkor én is megkapom és mérem. Hét közben ő méri. Neki könnyű, mert sokkal jobbak az ízületei, a lábát sem operálta meg senki, a válla sincs eltörve. Innen szép győzni!!! Csak az jár az eszemben, hogy az emberi test mozgásra termett, nem villany roki autóra, meg egyéb mozgáskímélő dolgokra!
Az iskola, ahová mostanában járok, nagyon érdekes, sokat tanulok, ismétlek, szeretem. A gyakorlatozást viszont nem vállalom, mert szerintem a napi 8 óra fizikai munka nem nekem való sajnos. Tudni kell, hogy hol vannak a határaink! Ha véletlenségből nem tudnám, biztosan figyelmeztet valamelyik alkatrészem!
