Átjöttünk a szigeten keresztben. Igaz, hogy egy 4 ezer méteres hegy állt az utunkban, de legyőztük. Igazi hegyi falucska, jólöltözött emberekkel. Van cipő a lábukon és rendes, esetleg vasalt ruhában járnak, nincs közöttük annyi kövér és tisztaság van. A házak komolyan meg vannak építve, persze a falujellegét megtartva, komoly kis település. Itt el tudnám képzelni az életet. Persze ez a jövő zenéje. Megtanultunk egy csomó mindent, amit otthonról el sem tudtunk volna képzelni, például az emberi kapcsolatok fontosságát, vagy szükségtelenségét. A minőséget előtérbe helyezni a mennyiséggel szemben, a türelmet gyakorolni, amit otthon lehetetlen, megtanultuk tisztelni a természetet, értékelni a tisztaságot, felmérni a szeméthalmozás jelentőségét, megtanultunk szelektíven nézni az anyagokra és rájöttünk, hogy nem kell beszarni, ha egy rendőr megállít, vagy rádnéz. Istenem! De nagyon bennem van a Kádár-rendszer szocializációja!
Waimea Starbucks Kávézó
2010.11.02. 01:16 Maceszka
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://macesz.blog.hu/api/trackback/id/tr742415027
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
