Ma rávettem a Zuramat, hogy jöjjön már el kora reggel vérvételre. Na jó. Elmentünk kora reggel Budaörsre, az én vénámat persze senki, soha nem találja meg, ezért a vérprofi laboráns néni kb. 10 percig nyomorgatott, mire meg mert szúrni.
Hamar hazaértünk és az eredmény is gyorsan meglesz, kedden már láthatom, hogy ki van itt a halálán és ki a szimuláns.
Aztán jön a szemészet, fülészet és kurkászat. Aztán mehetünk az útunkra a jó messzébe a világba.
A világban az a jó, főleg a jó messzébe, hogy nincsenek szomszédok. Egész életemben szorongtam a szomszédaim miatt, vagy átkozódtam, vagy szenvedtem, vagy szitkozódtam, mint a kocsis, vagy elköltöztem kínomban egy másik, lehetőleg ilyen szempontból még rosszabb helyre. Ez a mostani szomszédra is érvényes, aki itt lakik alattunk és büdös, hangos és rendkívüli módon primitív.
Lehet, hogy most aztán végleg megszűnik ez a gyerekkoromig hatoló és örökérvényű gondom. Remélem, én nem örökítettem tovább!
