Gondolom, kitakarítottak mindent, habár elég sok port törölgettem az utóbbi napokban, lehet, hogy ők fogták a kezem!

Most a szorgos hétköznapok következnek, kezelések a vállamra, fodrász, amerikai vízum, távszámla regisztrációk, telefon és számlaügyek, pénzek ide-oda utalása, rakása és tervezgetés.

Közben szortírozom a cuccokat, zsákokat alkotok és dobálok kifelé minden felesleges cuccot.

Timúrt szeretnénk látni még lehetőleg most tavasszal, úgyhogy sürgősen az ő vízumukat is el kell indítani. Ki érti, miért olyan komplikált a saját barátaink vendégüllátása, csak azért, mert ők Ukrajnában élnek? Ráadásul tudjuk, hogy eléggé betegek, nem is maradhatnak hosszú ideig.

Szomorú. Gondolná valaki, hogy csak úgy idejön és csak úgy simán hazamegy? Mert én igen. Ebből is látszik, hogy a törvénykezésünk nem a normális embereknek szól, hanem a bűnözőknek, de mi isszuk meg lépten-nyomon a levét ennek a berögzött, idióta közép-európai gondolkozás- és törvénykezési módnak.

Nem is füstölgök tovább!