Ma elmentem a fordító iroda (OFFI) székesfehérvári kirendeltségébe a lefordított iratokért és újfent megállapítom, hogy minősíthetetlenül viselkednek ott. Fehérváron egyébként is sajátos a viselkedésforma, bunkóságból mindig jelesen vizsgáznak, de ez mindenen túltesz.
Végigállsz egy sort, közben kihallgathatod minden kedves ügyfél legbelső intim ügyét, az ott dolgozó 2 nő pikírt megjegyzéseivel együtt, utána elküld az egyik csaj, a másikhoz, aki fél méterre van tőle, hogy hozzá kell újabb sorba beállni, aztán újabb teljesen magánügyeket hallgatok végig gyermekelhelyezési és üzleti, kizárólag olyan, ami senki másra nem tartozna, aztán egy fiút elém sorol a nő, mondván, hogy az ő papírja most kéznél van, az enyém meg nagyon sok. Nagy nehezen odaérek a pulthoz, akkor rámförmed, hogy rakjam be a borítékba a papírjaimat. A pénzt apróban adjam, mert ő aztán nem tud visszaadni, csak néztem nagy bociszemekkel, hogy ezt is lehet a 2011-es évben, ma Magyarországon ügyfélszolgálat címén csinálni, arról nem beszélve, hogy kétszer csináltam végig ugyanezt a minősíthetetlen tortúrát! Igazi szégyen! Meg sem néztem a papírokat, csak menekültem kifelé az összesen 4 négyzetméteres helyiségből, a 65 ezer forintomért! Jó ég! Hogy mik vannak! Asszem, írok a győri irodának, mert azok a főnökök, hátha érek vele valamit és legalább az utánam érkezőknek már jobb lesz. Vagy rosszabb?
