Az egész kertünkben jázminillat van. Fenséges! Nyílnak a rózsák, naponta csokorszám hozom be, hogy kiélvezhessem az utolsó percig a társaságukat és illatukat. Be akarok velük telni egy életre, mert bizony meglehet, hogy többé nem látok ilyen növényeket, hanem teljesen másokat. Azokba is bele fogok szeretni!
Csomagolok, dekázgatok, közben a Forma-1 Catalunya!
Az első találkozásom 1974-ben a katalán nyelvvel, nagyon ijesztő körülmények között történt, a határállomáson, ahol leszállítottak engem a vonatról, mert a Franco Spanyolországában, nem szívesen látott vendég voltam a piros útlevelemmel. Katalánul ugatták le a fejemet a nyakamról és azt hittem, hogy hiába tanultam spanyolul 4 évig nap, mint nap, hiába a nyelvvizsgám, nem is tudok én spanyolul, mert egy szót sem értek belőle. Keservesen elkezdtem sírni, de aztán spanyolra fordították a szót és át is engedtek, jókat nevetgélhettek rajtam. Tréfáskedvű katalánok! Egyébként imádlak benneteket! Azóta jóvátettétek, azt a hibátokat, amit intoleranciának, hátrányos megkülönböztetésnek hívnak jobb körökben. Mit érezhetnek az afrikai menekültek, mikor szembetalálkoznak az őket nem jól toleráló európaiakkal? Honnan vesszük a bátorságot, hogy a leendő eltartóinkat, zsenijeinket, menekültjeinket, potenciális értelmiségieinket lenézzük? Ki és honnan tudja, milyen ember lakozik bennük? Sötét a bőrük? És ennyi már elég is?
