Hogy kerültem én ide? És most mi van? És miért van mindenhol hideg? És miért ilyen ez a nyelv? És milyenek már itt az emberek? És mit kell most csinálni? És egyáltalán most mi van??? Nincs egy fix pont, mert ha fixálódna, rögtön kiderül, hogy az úgy nem jó. Elrugaszkodási pontot keresek. Olyan, mintha elveszett volna pár érzékszervem. A bizonytalanság az úr. Fizikailag és érzelmileg instabil lettem. Borzasztó. Az első pár nap ilyen volt. Csak egy a biztos, ami zicher is egyben, az az unokám. A többi majd alakul. Türelem türelem.Mindent meg lehet szokni, a kérdés csak az, hogy érdemes-e arra a kis időre?
Ennyi sokat utazni, az már eleve elképesztő. Utána már semmi nem csoda. Ezzel vigasztalom magam. De mért vagyok ennyire gyenge? Nagyon nagyon messze vagyok.......
