Illatozunk! Semmi penésszag! Ha! Egy nagy kő gördült le a szívemről.
Holnap, az utolsó nap, remélem, nem az életünkben! Jöjjön, aminek jönnie kell! Ma már vezettem is a baloldalon, átmentem egy olyan hídon, amelyen soha, semmilyen körülmények között nem lettem volna hajlandó átmenni, mivel egy kb 10 méteres magasságban van, egy zuhogó folyó felett, sziklákkal bélelve. Ki tudja, mire emlékeztetne ez engem? Szóval fejlődöm nagy sebességgel!
Christchurchben foglaltunk szállást 3 főre. A lányok sajnos otthon maradnak, mivel Izus nem bírja az autóban ezt a hosszú utat. Fáj a szívem érte, de ki kell bírnom ezt a sok időt, mire újra láthatom őt, egy nappal több, az sajnos nem fog számítani a történelemben, csak a mostani lelkemben.
Kirándulunk, sétálgatunk, hol az esőben, hol a verőfényes napsütésben. Ha lenne itt munkánk, elfoglaltságunk, biztos másképp néznénk az országra. Így egy kicsit túl nyugisnak tűnik nekünk.
