A Don Juan egy csodálatos opera. A gárda első osztályú volt. Egy hamis hang sem hagyta el a torkukat 4 órán át. A díszletek és a színpadi megoldások is jók voltak.
Mellettünk egy celofánzacskóból falatozott egy pár, de ezen is túltettem magam. (A kérdés, a mozikban miért nem adnak hangtompítós kajákat. A kukorica ropog a foguk alatt, a colát szürcsölik, a csipszet zörgetik.) Biztos, hogy ha rajtam múlna, betiltanám a zabálást a moziban. Pláne egy operaelőadáson. Túl szigorú lennék? A Művészetek Palotájában, vagy az Operában ilyen nem fordulhatna elő. Nem is zúgolódom tovább.
Ma este a hatodik szekrény következik, ami a gardróbba kerül, és ezennel a szekrényprogramnak s vége. Van már kényelmes székünk is, asztal, gyakorlatilag már teljes a lakás. Van persze még teendő, de hagyni kell valamit a jövőre nézve is.
Már fogy az időnk, lassan csomagolunk......
