Így hívják Pázmándon a Kálvária hegyet. Kissé groteszk, de ha ránézünk a hegyre, érthető a neve. Egyedül álló, kitéve az időjárási viszontagságoknak, áll, mint a szikla és csak néha sikerül belőle kiharapni pár követ. Néz előre és főleg, egyedül van a gondolataival. A sok mészkő hegy között, az egyedüli vulkánikus...
Ide másztunk fel kollektíven és ránéztünk a szemet gyönyörködtető tájra. Csodálatos volt. A hasonlóan gondolkodók együttmászva jobban összekovácsolódtunk és meggyőző volt a kívánság, itt lehet és kéne élnünk egy jó kis közösségben, egymáshoz alkalmazkodva együtt kitalálva.
Volt nagy eszem iszom a hivatalban, jó volt...Persze, hogy a Szőlő hegyen kötöttünk ki egy pincében. Imre bácsi a tangóharmonikáját is előkapta. Előszilveszteri buli volt.
Ma nagy kártyacsata....
