A kis autóm átlépte a száz ezredik kilométerét. Éljen soká!
Ma egy teherautó belökött egy Wolksvagent a szemközti sávba, utána az belepördült egy fába, vagy nem is tudom mibe, aztán mint aki jól végezte dolgát, a teherautós továbbhajtott ezerrel. Mindezt a faluban, én a porfelhőt láttam és nem is esett le a tantusz, csak kicsit később, hogy mi is történt. Tény az, hogy a Foxi, nyolcvannal előzött a falun belül, idegesen és agresszíven vezetett az illető, de hogy mi is történhetett, azt elképzelni sem tudom. Egy Lada a vétkes után eredt, remélem, sikerült neki a teherautó rendszámát leolvasni! Szinte hihetetlen, hogy most már itt tartunk.
Arra is rájöttem, hogy van, akin nem lehet segíteni, bárhogy kérdezem, szeliden, kiváncsian, kissé szigorúan, okosan, vagy bután, nem tud másképp reagálni, csak gyűlölettel és utálattal. Jobban körbesáncolom magam érzelmileg, mert a vérszívó vámpírokból elég volt. Épp eleget engedtem magam fárasztani az életben!
