Kiadtam a harmadfokú hőségriasztást, ezért visszavettem a fizikai munkákból és befagyasztottam magam és a tevékenységeimet. Addig tart ez, amig el nem múlik a hőség. És most elmúlt.
A csütörtök, péntek úgy zajlik, hogy annyira elfáradok, mert annyi felé kell figyelnem, hogy elképzelhetetlen. Nem gondoltam volna, hogy ez a beszerzés, feltálalás, elvitel, számolás ennyi energiát emészt fel. Most kb. 2 mázsa áru megmozgatásáról és kiszámolgatásáról volt szó. Nagy nehezen hazajutottam ma délelőtt és kb 6 ismeretlen és 6 ismerős várt itt teljesen váratlanul. Az ég tudja, hogy s mint kerültek ide, de meglepődtem. Nagyjából este 6-ra csuktuk be a kaput. Aztán arra gondoltam, hogy régen is egy átjáróház volt a lakásunk, bárhol is laktunk, talán a Belgrád rakparti lakásban nem voltak tömegek, de az már tényleg az őrsi búvóhely volt. Rövid ideig.
Még Hawaiin is mi rántjuk össze az összes magyart általában. Ez a karmánk vagy mink.
Eddig négyen megyünk Hawaiira, azt nem tudom, hogy hol jövünk össze, majd kell keresni egy repülőteret, ahol találkozunk a többiekkel.
A most születő unoka, a nagypapája nevét kapja. Ez nagy boldogság nekünk. Kis Matyi lesz!
A már 10 napos unokaöcsi, aki pedig Marcell, holnap megszámlálhatatlanul sok pozitív energiát és szeretetet fog kapni tőlünk. A többiek helyett is.
