Sokszor kérdezem, hogy jó e ez nekünk? Ki akar itt filmszereplő lenni? Nagyon aranyosak, kedvesek, értelmesek, udvariasak, a stábok tagjai de egy nagy exhibicionizmus kell ehhez a műfajhoz és ez a családunkban nem jellemző, Papa talán élvezi, de a fiúk biztos, hogy nem és én sem. Mégis erőt veszek magamon, mert tudom, hogy ez is egy munka, tisztelem, becsülöm a dolgos embereket.
A másik nagy kérdés az egyensúly megtartása az életben. Mondják, hogy az egyensúly megvan, megteremtődik. Valahol mindenki mindent visszakap. Jelentem, életemben több ezer embert láttam vendégül viszonzás nélkül. Nem lehetne most már hogy valahogy visszaálljon egy egyensúly? Vagy előző életemben mindenki engem etetett és ez most vissza kell adnom?
