Történt egyszer, hogy a Gáspárék újra költöztek. Beállítottak egy faluba lakni. Felújítottak egy borzalmasan lepukkant házat, egy csodát tettek vele. Szépen éltek, éldegéltek. Jöttek a szomszédok érdeklődve, barátsággal, szépen beilleszkedtek a Gáspárék a falu életébe. Jó lenne, ha itt vége lehetne a történetnek.
Ezzel szemben ezek álmodozni kezdtek, általában itt történik a baj velük. Azt álmodták, hogy a lábnyomukat nem akarják nagyon mélyen beleágyazni a földgolyó felszínébe, szeretnének szelíden élni, fizikailag és lelkileg egyaránt. Volt olyan korszakuk, amikor nem élhettek szelíden,mert sok háborúságuk volt, de abból elég volt.
Na elkezdődött a mese. Alakult a dolog, jöttek a barátok, érdeklődött a falu és felkarolta az ügyet a regnáló helyi vezető is. Oda vissza mindenki szerette egymást. De nem éltek boldogan, míg meg nem haltak, mert közbeszólt a politika. Felbomlott a regnáló hatalom és elkezdődött a harc a koncért, ami a gazdasági befolyásolás, a pénzeken ülés, a földeknek az ő megszerzése, valamint a pályázati pénzeknek az elosztogatása a barátok közt, a nem kis fizetések és egyéb ilyen huncutságok érdekében történik, amihez a Gáspáréknak semmi, de semmi közük nincs és nem is lesz soha. Valahogy mégis belekeveredtek és lett nemulass nekik!
Felbomlottak nagyon fixnek látszó barátságok, lett nagy férgezés, meg kiátkozás. Gáspárok csak hallgattak. Csöndben maradtak és most sunyi módon kivárnak, hátha megoldódnak a dolgok, hátha elmossa a víz az átkokat szórókat. Általában bejön nekik! Azért persze megsérülnek..... és szépen halkan beköltöznek egy másik faluba, felújítanak egy borzasztóan lepukkant házat...........
