Tudjátok hol..... Elkezdődött a zabszem effektus. Mit felejtünk el, mit felejtünk ki, mit nem hagyunk rendben, hogy fogunk kijutni reggel fél ötre a LISZT FERENC Nemzetközi Repülőtérre (csak ezt tudnám feledni). Akkor ki az, aki elvisz minket hajnali fél négykor innen Pázmándról, ha nem esik a hó, ha nincs méteres köd, ha ónos eső, ha elfelejtjük levenni a fűtést, átállítani a riasztót, ha ........mi lesz a macskával, autóval, kulcsokkal, ruhákkal, fűtéssel, árammal, vízzel, gázzal. Szóval ilyenek. Frizura, kozmetika. A ruhák, elég melegek legyenek, mert a transzkontinentális járatokon azt gondolják, hogy csillapítják az utasok hányingerét, ha 18 foknál nincs melegebb az utastérben, de hogy lefagy a veséjük, beköhögik az egész repülőt, hülyére isszák magukat, hogy ne fázzanak, majd később emiatt mégis telehányják a göbzit, az senkit nem érdekel! Mire megérkezünk Los Angelesbe, meleg lesz. Hogy fogom elhúzni a koffert,esetleg sietni a terminálokon át, mikor el van törve a kulcscsontom és a lábam sem az igazi még.Mi lesz a cipő üggyel? Bedagad a lábfejem az operáció miatt, mi lesz a 30 órás úton vele?
Nincs mese, ALFÁban kell létezni, a problémák majd oldják csak meg magukat!
Az első sorozat, a kimenés, már tökéletesen megoldódott. Mivel akkor indulunk el és ráadásul a saját autónkkal, amikor csak akarunk, a ház elhagyásának összes problémája megoldódott. Ugye megmondtam???Minek itt izgulni? Nekünk van egy Irinánk, aki eddig még sose okozott csalódást.
