A szívem eltelve szeretettel, megelégedettséggel. A dolgok nagyon jól alakulnak. A gyerekeim rendben vannak, unokáim alakulóban, áramlik a jó érzés. A ház rendben van, építjük az utakat, a kocsi működik, nem hagy cserben.

A vágyunk, hogy a lakóhelyünkön, otthon is jó legyen egyszer. A kezdet jó, az ottani emberek megszavazták a jövőt, a munkacsoport felállt, már csak a hatalmas dolog elvégzése van hátra.

Itt most tél van. Az északi földrészen vagyunk, tavasz ugyan nincs, de mostanában nagyon sok eső esik. Épp ma kisütött a napocska, már reggel óta és emiatt jó sok áramunk van, de bármikor eleredhet az eső. A ház még nincs teljesen jól szigetelve, ezért befolyik a víz sokszor, sok. Váratlanul a szoba közepén lett egy tócsa egyik éjszaka, másik éjszaka a konyhában gyűlt össze a sok víz, aztán a fürdőben, attól függően, hogy merről esik. Ma Csongi segítségével nekiállunk a tető, a szigetelés és festés munkálatoknak. Hogy miért jó itt? Sokat gondolkoztam ezen, és persze sokan megkérdezik, de ha valaki idejön, az megérti, elmondani szinte lehetetlen. A társadalom úgy van berendezve, hogy mindenkinek a megelégedettségére szolgáljon az állam, a rendőrség, a tűzoltók, az egészségügy is igyekszik, a szolgáltatók kedvesen szolgáltatnak, nincs pofavágás. Szinte naív módon mindenki a vevőt nézi, segít neki, mosolyogva dolgozik, Látszik egy kismackó boldogsága minden arcon, kicsit kövéren, elégedetten és önfeledten élnek az emberek. Nincs panaszkodás, nincs elégedetlenkedés, életigenlés van. A közép-európai fanyalgás, a "jó, de....." kifejezés, a panaszkodásos dicsekvés itt ismeretlen fogalom. Beletörődtek, hogy az időjárás befolyásolja egyedül és meghatározóan az életüket, tisztelik is ezért a Földet, a Holdat és a Napot, a tiszteletük szép kifejezése a Hold ünnep, a Hula tánc és a többi helyi specialitás. Nem tudom elégszer áldani a jó sorsomat, hogy itt lehetek és megismerhetem itt az élet naposabb oldalát. Rengeteget tanulok, nap, mint nap. Jó itt.