Kedves Blogom!

Ma nekiálltam kifesteni a házat. Annyira sok fal van itt, hogy erre a hátralévő 3 hónapra bőven lesz mit csinálnom! A törött kis vállam nem annyira örül, de nem szólhat bele a dolgomba!

Mikor beülünk az autóba és elégedetten megállapítjuk, hogy minden rendben, sokszor jut eszünkbe a kérdés, mitől olyan jó itt. Elmondok egy példát:

Ma a Safeway-ben vásárolgattam. (körülbelül akkora, mint egy nagy Aldi otthon) Vettem kuszkuszt, amit már nagyon hiányoltam, odamentem a halas pulthoz, ahol egy nagyon nagy bennszülött ember volt a kiszolgáló. Én a hatalmas angol nyelvtudásommal kértem egy pound rákot, nem volt nehéz kitalálnia, hogy külföldi vagyok. Szélesen elmosolyodott az a 100 kilós manyus és a szemembe nézve megkérdezte, honnan jöttem, hol van Magyarország, meddig maradok, szeretek-e itt lenni, hol lakunk, ott milyen az idő, hogy tetszik a sziget. Figyelmesen hallgatta a válaszaimat.

Aztán elmondta, hogy mit ajánl nekem most venni, ha szeretjük a halat, mire van ma nagy kedvezmény, melyik a nagyon friss és helyi. Nem nagy ügy, mondhatnánk, de szerintem igenis nagyon nagy ügy így viselkedni! Egy aldis kiszolgáló még vidéken sem kedves. Hát én annyira meg vagyok hatva! Megint elöntött a jó érzés, meg vagyok róla győződve, hogy itt jó helyen van az ember lánya, aki én vagyok!

Véletlenül sem fordulhat elő, hogy valaki udvariatlan a másikkal.

Fizetésnél a kasszásfiú beteszi zacskóba a cuccot, gondosan becsomagolta a halat, aztán megkérdezte, kikisérjen-e az autóig. Mindezt nem azért, mert olyan rozoga vagyok, hogy megijednek, ha rámnéznek, hanem mert bizonyos koron túl mindenkit megkérdeznek és ha elkísérne az autómig, vinné a szatyromat, kedvesen mosolyogna. Persze a magyar agyammal attól féltem, hogy biztos valami pénzt vár érte, de nem……higgyétek el, hogy nem!! Jó itt!!!! Nagyon jó!