Sétáltunk egy nagyot az Emlékezés Napja előtti a hiloi temetőben. Ilyen gyönyörűt nagyon ritkán lát az ember lánya az életében! A sírok belesimulnak a földbe, mint az amerikai temetőkben általában. A sírköveken trópusi virágok garmadája. A trópusi virágok olyanok, amilyeneket itthon a legmenőbb virágboltokban is csak ritkán látunk. A temető bejáratánál ki van írva, hogy elnézést kérnek, de a műanyag virágokat összeszedik és kidobják, elméletileg a műanyag vázákkal is ezt kéne tenniük, de ha tele vannak rakva virággal, megtűrik őket egy ideig. Minden sírhoz közel, van vízcsap és olyan szemetes, ami nem zavarja a látványt. 2 munkásnak az a dolga, hogy rendben tartsák a temetőt. Egy ideig elbűvölve néztük az egészet, aztán ahogy belementünk a részletekbe, feltűnt, hogy a különböző vallású emberek sírkövei egymás mellett vannak békében. Shintoista, a budhistával, katolikus a zsidóval szépen együtt van eltemetve és a legnagyobb tiszteletben. Nincs virágbolt a temetőben, de a közelében sem. Van egy kolumbárium, ahol az urnák a lehető legegyszerűbben vannak elhelyezve, úgy, hogy telistele lehessen rakni gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágokkal az egészet. Annyira szép volt, hogy állandóan az járt az eszemben, hogy ez talán nem is temető, hanem csak egyszerű hawaii virágkiállítás.
Utána egy parkban kötöttünk ki, ahol leültem egy padra, ráláttam a városra és olyan tiszta volt a levegő, hogy ilyen talán a világon nincs máshol. Valamilyen furcsa érzés vett rajtam erőt. Megéreztem a természet hatalmát az emberke fölött. Láttam az Óceánt, ahogy haragosan hullámzik és éreztem a lávát a hátam mögött, ahogy sistereg kifelé a mélyből. Kis sziget ez, ha az emberek nem lennének egymáshoz kedvesek és megértőek, biztos, hogy nem maradhatnának életben! Ilyen egyszerű.
Jó visszagondolni!
