Ma megismerkedtem Beával és két kicsi gyerekével, nagyon kedvesek, helyesek. Rájöttem, hogy sok szülő kerül olyan helyzetbe, hogy Új Zélandig repül az unokájához, családjához. Bea kihozatja az édesanyját évenként, következésképp az anyukája évente megteszi ezt a hosszú utat, ami számomra erőt ad ahhoz, hogy túléljem. Sőt megismerkedtem Zsuzsa, István párossal, Zsuzsa kifejezetten élvezi az utat hazáig és vissza. Érdekes és tanulságos volt minden találkozás én nagyon élvezem, hogy rájövök, hogy itt is emberek élnek, mindent meg lehet oldani, be lehet illeszkedni, meg lehet tanulni. Kicsit kell kilépni a komfortzónából és utána kezdődik az élet. (idéztem valakitől) Új Zélandon toleránsak és kedvesek az emberek, de nem elnézőek azzal, aki nem érti őket. Hawaiin igyekeznek megértetni magukat, persze ott sem viszik túlzásba. Úgy látszik, meg kéne tanulnom angolul! Talán nem késő! Az unokám egy csoda! Tényleg jár a lelkemnek ez a gyógygombóc!
napsütés, 22 fok
2013.08.20. 04:37 Maceszka
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://macesz.blog.hu/api/trackback/id/tr725467617
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
