Macesz.com

Nemrég leírtam azt a kimondhatatlan jó érzést, amelyet Hawaiin a hilói temetőben éreztem. Most Új Zélandon, a christchurchi temetőbe vitt a jó sorsom, miután, a játszótér mellett van, egy ugrásra a csúszdáktól. Nagy zajjal voltak a bácsik, megnéztük Izával, mit csinálnak. Nem akartunk nagyon közel menni hozzájuk, mert fát vágtak, ezért egy kicsit körbenéztünk a temetőben. Döbbenetes a látvány. A földrengések miatt, összedőltek a síremlékek is, szinte mindegyik meg van sérülve, vagy ledőlve, vagy megsüppedve, egyenesen kifordulva, vagy csak kissé csálén állva. A christchurchi emberek hátatfordítottak a halottaiknak, virágot egyik síron sem találtam, vagy nem szokás, vagy mindenkinek a hozzátartozója elköltözött innen félelmében. Egyébként is furcsa emberek, nem tisztelik annyira az életet, mint Hawaiin, nem udvariasak és nem annyira kedvesek, de minden esetre persze az otthoni helyzetnél itt sokkal jobb minden, ilyen szempontból. A temető úgy mondanám, félelmetes és fenséges, gyönyörűen csupasz, a márványok súlyosan fekszenek a földön. Nem kimondhatatlanul jó érzés benne sétálni, de felemelő......