Kinek van, vagy volt pénztárgépe? Nekünk volt. Addig, amíg el nem kezdődött ez a rémálom. Rémálom. Mi úgy döntöttünk, hogy nem veszünk részt benne. De milyen jól döntöttünk! Te jó ég! Azóta már beszüntették az engedélyeket bizonyos típusokra, aztán visszavonták, aztán elhalasztották a határidőket, aztán lehetett pályázni, de csak bizonyos típusokra, aztán visszavonták a típust (amire lehetett pályázni), aztán felfüggesztettek pénztárgép forgalmazó cégeket, aztán visszavonták. Kretének! Vannak haverok, akik jól jártak. Az ügyfelek, akik mi volnánk, jól meg lesznek büntetve, mert határidőre nem teljesítik, amit nem lehet. Az nem számít. Teljesítetted? Nem? Na ugye? 500 ezer forint. Fogd be a pofád, mert jobban megkapirgáljuk az ügyeidet és akkor kapsz még!
Na szóval mi inkább kézzel írjuk a számlákat. 10 forintról, 20 forintról, darabonként, megcímezve. Tavaly elküldtük nyugdíjba a drága kis 15 éves pénztárgépünket, aki már a Camponában minket szolgált és egészen szeptember 30-ig működött hűségesen. Mivel a tavalyi adatokat ki kell bányászni belőle, megpróbáltam egy pénztárgép forgalmazóval beszélni. A miénk, aki eddig szervizelt, felszívódott az állami baromkodás hatására, a többiek elérhetetlenek, egyet találtam, Székesfehérváron, aki azt mondta, fáradjak be hozzájuk, hónom alatt a pénztárgéppel,(19 kilós), beveszik és majd szólnak, ha készen lesznek vele, de nem ígér semmit, mert a bolondok háza hozzájuk képest apácazárda, el nem tudom képzelni, mennyit dolgoznak és fáradnak a hülye, kusza jogszabályok miatt. Az én határidőm, február 28. Most itt tartok, és röhögök. Kínomban. Megérdemeljük. Én még nem hallottam eddig tiltakozni egy szervezetet, vagy szakszervezetet, vagy kamarát, vagy ilyesmit.Meg lehet velünk ezt csinálni? Úgy látszik, meg lehet csinálni!
