Dani segítségével találtam egy pénztárgép szerelő fiút, aki annyira kis lelkiismeretes, hogy előre minden ügyfelét lerendezte és tudott minket fogadni. Kicsit kalahüttyös a fiú, köszönés helyett azt mondta, hogy nagy szerencséjük, hogy nem pályáztak pénztárgépre! Aztán mindössze 20 perc alatt lerendezett minket. Kár, hogy egészen Dunaújvárosig kellett menni hozzá! Rájöttem, hogy Dunaújvároshoz valami kicsi érzelmi szálak fűznek. Gondolom, mivel az apukám sokat járt arra, meg sajnálom az embereket, hogy ilyen neozéró házakban kell lakniuk, de van még valami, amire rá kell jönnöm!
Tegnapelőtt egy fél napig beteg voltam, de még mindig érzem a gyomromban azt a tőrt!
A zuram születésnapja lesz, ráadásul egy kicsit kerek az évforduló, legyen elég annyi, hogy holnaptól ingyen utazik.... Minden esetre mi autóval megyünk Gyulára, hogy azért mégse legyen ingyen és nyugodtan nyuggerezzenek az ostobák, elmondom, hogy havonta nagyon sok ezer forintot befizet a drágám a vérszívó vámpíroknak, akik államnak nevezik magukat. És ez eddig sem volt másképp!
A kijevi barátainkért aggódunk, nagyon. Timur szerint eléggé nagy a baj, de ő a maga nyugodt, higgadt stílusával lerendezi magában a dolgokat. Minden esetre elsütött két jó viccet...... Mi nem tudunk nagyon nevetni rajta. Innen nézve nagyon gázos a helyzet a szomszédunkban! Mi minden esetre készen állunk befogadni a barátainkat, ha kell. Kérdés, hogy ez-e a megoldás.....
