Macesz.com

1974 volt. Életem első nyugati útja. Nagyon kalandos dolog volt 20 dollárból kijönni egy egész hónapig Spanyolországban. Nyilván voltak megoldások, de nem sok. Az utazásom végén felszálltam a vonatra, ami Marseille-be ment Barcelonából. A francia állam vasutasok sztrájkoltak. Meleg nyári nap volt. A vonat már eleve 2 nap késéssel indult, tele volt utassal.  A vonat meg-megállt, körülnézett, szóval a sztrájk miatt a egy mezőn vesztegelt sokáig. Nem volt mit ennem, innom, egy nemzetközi kis csapattal röhigcséltünk napokig, mindenki beszélt spanyolul és a mesék, a bemutatkozások elrepítettek minket Ecuadorba, Németországba, Magyarországra. Aztán elfáradtunk, nagyon éhesek voltunk, elküldtük a francia fiukat kajáért. Leszálltak a vonatról és szerencsét próbáltak a környező falvakban. Mire órák múlva visszajöttek, én már Pacoval (Francisco Sanchez, ezt a nevet változtatta át később, a művésznevére) beszélgettem a peronon. Ő csendesen gitározott és énekelt, mesélt, aztán elterült, aludt, szenvedett a melegtől, majd a finom kis kezével újra elkezdett pengetni. A kisujján nagyon hosszú volt a körme, a többieken is, de ezen nagyon hosszú volt. Mikor megjöttek a francia gyerekek a kajával, én is nyújtottam a kezem kenyérért, és véletlenül valahogy úgy alakult, hogy letörtem Paco kisujjáról a körmét. Nagyon megijedtem. Nem győztem bocsánatot kérni. Először nagyon boldogtalannak tűnt, aztán már nem haragudott rám, remélem, nem okoztam mérhetetlenül nagy problémát neki! Végül tovább gitározott és Marseilleben leszállt, hosszasan integettünk egymásnak........Isten áldjon meg Paco! Legyen neked könnyű a föld! Olyan jó, hogy egy  napot veled tölthettem!