Kicsit izgultam a karácsonyi ebéd miatt, egyrészt nem tudtam, hogy pontosan hányan leszünk, másrészt nagyon sokféle ételt akartam készíteni, hogy mindenki találjon olyat, amit ellenállhatatlanul szeret. Volt borjúhús, csirkemell, füstölt hús, hal, gomba mindenféle kiszerelésben és formában. Persze semmi nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. És ez mindig így van és valószínűleg így is marad. A hangulat jó volt, a gyerekek már kinőttek minket, az i padjukat nyomogatták, de azért volt, aki rendesen belepakolt az arcába egy csomó kaját. Na az jó volt!
Ajándékokban nálam ugyanaz a helyzet, mint általában mindig. Szerintem én itt is hibázok mindig, nincs benne jártasságom, hol alá, hol fölé lövök. Mint ahogy a nekem szánt ajándékokban sem érzem a személyre szabottságot évtizedek óta, mondhatom, hogy meglepetés nagyon ritkán ér és kellemes meglepetés még ritkábban. Ennek is megvannak az okai persze, kellene róla beszélni, de ez sem a szokvány beszélgetési témák közé tartozik.
A minek örülnél kérdésre pedig nem vagyok hajlandó válaszolni soha, mert pont az lenne az ajándékozás lényege, hogy szeretetből ki kellene találni. Kudarcos vagyok ebben is sajnos. Sok másban pedig nagyon is sikeres, megtanultam elvenni, ami az enyém. 61 évembe telt, de a végén már jó úton vagyok.
Végül minden jól sikerült, ha nem, akkor jövőre jobbak leszünk!
