Nem késő sohasem!
Az első kifestőkönyvem kipingálása után, őszintén szólva, lemondott rólam mindenki rajzügyileg. Az úgy volt, hogy megboldogult Jáky Anna néni, aki egy rajztanárnak mondott vadállat volt, úgy fejezte ki az irántam érzett sajnálatát rajzügyileg, hogy az enyémet soha nem tépte össze hirtelen felindulásból. Na ez már az alázás magasiskolája volt! Méghogy soha nem húzta át és nem tépte össze! Ez maga volt a nonszensz! Ilyet csak 10 évente egy valakivel csinált! És az én voltam. A rajzkétség, a rajzhülye, aki vagyok azóta is. De már fejlődök asszem.
Na szóval megláttam egy felnőtteknek készült kifestő könyvet. Igen. Most nézegetem. Szerintem ki fogom színezni. Vagy izé. Maradok a nézegetésnél? Olyan szép! Elrontsam?
