Az úgy volt, hogy 40 fok volt és az ember nem hiszi el, hogy délutánra elromlik, felfrissül az idő, mert nyugodt forróság van, még a legyek sem röpködnek, csak a tyúkok kárálnak és zizzennek a levelek a forróságban, mint a "Macondóban hull az eső" c. Marquez könyvben, eluralkodik az emberen a beletörődés és a meleg. Gondoltuk, hogy összerakunk pár dolgot, nehogy elfújja a szél......aztán délről 100 km/ órával megfújt minket a szél és hirtelen északról visszafelé süvített még többel, mint a cunami előtt, ahogy visszaszívja az óceánt az erő. Ez az az erő, ami mindig lenyűgöz és elgondolkodtat. Jött az eső, a jég és az isten nyila. Röpült ott minden, ami le volt betonozva, az is. Úgy ömlött az eső, hogy semmit nem lehetett látni, csak hallani. Kopogott és csorgott,dörgött, fújt, kegyetlen erővel. A villany persze elment és ottmarad egy kis ember a nagy félelmével, holmijaival, kitéve az ősi erőknek.
Na ez az oda-vissza fújás, elkapta a fákat és vagy derékba törte, vagy kifordította a helyükből a teljesen egészséges fákat is. Kimerészkedtünk a kertbe, persze minden csupa sár volt, az utcán a fák feküdtek,berobbantak a stilfűrészek, megkezdődött a romeltakarítás. Mi 2 fát vesztettünk el és sok nagy ágat. Volt, akinek a tetője, kéménye bánta, de itt Pázmándon elhanyagolható volt a kár sok kerülethez, vagy a Népligethez képest.
Figyelmeztetés ez. Én annak vettem. Vettem az adást!!!
