2-3 hét tunyulás . Jó kajálás, ünnepek, hideg, köd, fürdőzés, kártyázás, nagy sírások, nagy röhögések. Ez volt idáig. Most jöhet a szülinapi zsúrozás. Jövő héttől ingyen utazom...... ha nem vonják vissza ezt a törvényt. Igazában jó, mert akkor vonatozhatok Pestre, buszozhatok Kápolnásnyékig, mehetek az Adélkámhoz, színházba, moziba, vásárolni a banyatankommal ingyér........Idősnek lenni ilyen szempontból jó. Csak, hogy egyet mondjak. Asszem több jó nincs benne. Az is nagyon izgalmas, hogy 50 év után megláthatom a hasonlóan megöregedett osztálytársaimat a zenei általánosból. Valahogy megszerveződött, míg én Új Zélandon voltam. Ez az Új Zéland, nagyon sokak számára olyan ország, ami csak a mesében van és akkor is nyilván nem így hívják, hanem Izlandnak és szinte senki nem tudja hol van, kivéve azokat a bátrakat, akik rá mernek nézni a térképre. Tudjátok, hol van? A rohadt messze kategórián túl van. A borzasztóan messze, a kibírhatatlanul távol és azon túl még 10 óra repülővel, ami a teljes agyrém. Na ott élnek a britek boldog, betépett leszármazottjai, de csak azok, akik bányászok voltak, vagy pásztorok.. Kb ezzel a szemlélettel és agyi színvonalon. Viszont mosolyogva és türelmesen. Mondjuk nyugodtan hallgatják a hülye európait azzal az ő makogásával, ami a nyelvet illeti. A válaszuk olyan nyelven hallatszik, aminek semmi köze az angolhoz, kb lengyelül, vagy szerbül inkább, de azt sem értem, pedig azt szoktam. Nemes együgyűség. Így tudnám jellemezni. A táj nagyon szép, de az nem kárpótol mindenért. A jó öreg Európa, az nagyon tud hiányozni.
A családi vonalat nem ecsetelem, mert az más kategória. Van nekem ott három tökéletesre alkotott unokám, akik sokat tanultak most tőlünk, de nem tudom, elég-e nekik ez a látogatásunk ahhoz, hogy emlékezzenek majd ránk. Ilyen nehéz ma Magyarországon, a mi korosztályunk sorsa. Mindent elhoztunk a hátunkon, amit lehetett. Felépítettük, leromboltuk, újra építettük, újra leromboltuk a rendszereket, a vége az lett, hogy a nyugodt, nagymama időszakot elrabolták és szaladgálhatunk a világ végére a szeretetért, vagy koldulhatunk bátran, a hála és a köszönet nem kategória sehol. Ez a mi nemzedékünk élete az öngyilkosságok és a depresszió valódi oka, amit nem tesz jóvá soha senki.
