Papa részletesen leírja a blogjában, hogy mik a terveink. Nézegetjük a telkeket, ígéretesnek tűnik a helyzet.
Nagyon komoly az elhatározásunk, hogy itt folytatjuk tovább az életünket, sok oka van ennek, nem is szeretném elmagyarázni. A lényeg, hogy itt jól érezzük magunkat és ez az álom sok hete tart. Gyertek és próbáljátok ki ti is. A Mesefalu előttetek is nyitva áll majd, ha kész lesz. Építeni is jöhettek, segíteni! Nem lehetetlen senki számára.
Tegnap a kocsit vittük olajcserére, és szinte nem hiszem el, mennyire kedvesek itt és mennyire megfizethetőek az árak.
Ma az országúton megszólalt mögöttünk egy sziréna, rögtön lehúzódtunk és egy rendőarautó állt elénk. Mit mondjak, azt a dermesztő ijedtséget és félelmet nem tudom elmondani! A zabszem nem fért volna sehova be!
Kiszállt a rendőr és integetett, hogy mehetünk tovább, az előttünk álló autó, ami mögé ő beállt, az volt a vizsgálat tárgya. De nem úgy ám, mint otthon, ahol szolgálnak és védenek, hanem egész másképp. Itt megéreztem, hogy ez már örökre belémívódott.
