A mai nap olyan volt, mint az álom. Annyira jól éreztem magam, mint talán még soha. A hely szelleme, a képesség, hogy tudok sétálni, nem fáj semmim, jó társaságban, jó helyen vagyok, szeretetben és figyelmességben részesítenek, az idő, a látvány, a nyugalom, így együtt adják a jó érzést.
Bécsben voltunk, mindent megnéztünk, villamossal, busszal, metróval, vonattal, gyalog közlekedtünk. Gyönyörű város. Timur is jobban van sokkal, sikerült normalizálnom a vérnyomását, ezért is büszke vagyok rá! 130/80 alatt maradt. Szót is fogad, el is hiszi nekem, hogy meg tud gyógyulni.
A szállodánkban van egy jakuzi, ami olyan jól csinálja a dolgát, hogy egy ilyen nap után, teljesen helyretett minket fél óra alatt.
A szálloda szakácsát kihívta nekünk a pincér, mert annyira jól esett nekik az a sok dícséret, amit tőlünk kapott. Valami szenzációsan jól főz! Jegyezzük meg, Hotel Sopron.
Egyszóval, ezek a legbecsesebb napok az életben! Jól megjegyeztem.....
