Ezt a bejegyzést abból az alkalomból írom, hogy egy hónapja indultunk el otthonról. Izgalmas egy hónap volt, soha vissza nem hozható dolgokkal, amik jó is és rosszak is voltak. Minden esetre a nagy túlélő csapat jól teljesített.
Nem volt már ismeretlen a számunkra a hosszú utazás, de az új-zélandi út az nagyon nagyon hosszú volt. Utána már a 9 órás, meg ilyen röpke utak meg sem kottyannak. Ebből is látszik, hogy minden relatív. Ilyen az egész élet.
Persze, hogy egy Starbucks Kávézóban lopjuk a napot a Papával, forró csokit iszunk és dolgozunk egy kicsit. Konkrétan a Transindex Hírügynökség jelentkezett be egy hosszú interjúra, mert a Papa blogja nagyon érdekesnek tűnik a számukra. Természetesen jól megdolgoztatják, mert a hírnévért szenvedni kell, vagy az valami más? Ja a szépség! De az nem fontos!
A Szigeten rengeteg nagyon csúnya ember van, és mégis, ez nem érdekes, mert mosolyognak és a világért sem bántanának meg senkit. Ezért is jó itt. Most is süt a nap, 26 fok van, szemerkél az eső, hatalmas szivárvány van az égen és jól vagyunk. Remélem, ti is!!! Írjatok!
