Olyan hihetetlen eső esett tegnap, hogy örülhetünk, hogy megúsztuk. Részemről idegrohamot kaptam, utána szívrohamot, aztán írtam a Connecticketes srácnak, hogy azonnal haza akarok menni, máris keressen nekem holnapra repjegyet, kész vége.
Nagyon közel vagyok a teljes feladáshoz, mert unom ezeket a viszontagságokat, utálom a rossz körülményeket, főleg a töménytelen koszt, unalmasnak tartom a szigetet, egyedül érzem magam, stb. stb. stb. Aztán kisüt a nap, mosolyognak az angyalok és elmúlik minden bánatom. Hormonális ugye? Mert másképp nem is tudnám megmagyarázni. Elképesztő ez a Hawaii. Ki kéne húzni még egy-két hétig, aztán már talán nem lesz ilyen nehéz. Azt sem gondoltam volna, hogy a legfontosabb ruhadarabom a gumicsizma lesz. Igazi kihívás itt az élet. Talán nem véletlenül fogytam le 8 kilót? (9)