Volt itt nagy jövés-menés, de ez még nem minden, mert ma is folytatódik, egészen az év végéig és az Óperenciás tengeren is túl. Sokat megyünk inkább, barátokhoz és hozzánk meg a rokonok jöttek, én élvezem nagyon.
Rájöttem, hogy milyen irigy is tudok lenni egy-egy odaadott ajándékra, annyira, hogy magamnak is megveszem. Normális ez ugye?
A főzési és sütési tudományom némileg meghalványult, azért jól lakott mindenki és a maradék sem fogyott el még ma sem.
Jöhet az év vége, csak ne robbantgassanak az ütődöttek annyit, mint tavaly!
